Hozzászólás: Pénzkezelés

Nem jön a pénz?: hozzászólás (Ildi)

Ildi — Mon, 28 Jun 2010 09:53:53 +0000

Szia R,
Nem biztos, hogy jó helyre adakozol. Ezek az emberek téged tettek felelőssé a saját elrontott életükért, hogy nem tudod helyettük megoldani. De ez nem a Te feladatod.!!! Nekik kellene megoldani, de ellustultak, meg van kit felelőssé tenni a tehetetlenségükért. Könnyebb tartani a markukat, és egyre többet kikövetelni. Szerintem úgy segítesz nekik a legtöbbet ( és saját magadnak is) ,hogy a továbbiakban nem adsz nekik anyagi dolgokat, legfeljebb tanácsot: Ne halat adj nekik, hanem tanítsd meg őket halászni!! A pénzt pedig add névtelenül az árvízsújtotta térség lakóinak vagy más olyan helyre, ahol tényleg rászorulók vannak.Fontos, ha adsz valamit, akkor az tégedet jóérzéssel töltsön el, és ne kellemetlenséget okozzon. Ildi

Nem jön a pénz?: hozzászólás (r)

Thu, 24 Jun 2010 17:39:07 +0000

látom erre már nincs válasz

Nem jön a pénz?: hozzászólás (R)

Fri, 11 Jun 2010 17:48:24 +0000

Ez érdekes, mert én többszázezer forinttal és élelmiszerrel segítem x-ket, de mindig azt kapom meg ,hogy nem érdekel a dolog, és nem teszek meg semmit annak érdekében h az életük megoldódjon. Én vagyok a genyó a szemükben ,holott elég sokkal tartoznak nekem. Emellett meg folyamatosan fizetem az adósságaikat és rpdhatul nem lett jobb az anyagi helyzetem. Ahelyett,hogy ilyen miszitkus baromságokat irnál ide, szakmaileg irj, és a lényeget és a tényeket. Nem csapd be az embereket, engem átvágtak és nagyon szar, nem kívánom senkinek.

Nem jön a pénz?: hozzászólás (Nóri)

Nóri — Mon, 07 Jun 2010 19:38:33 +0000

Az anyagi helyzetem jelentősen javult az elmúlt egy évben, ezért is nem jelent már problémát, hogy pénzt adjak nekik.

Az életminőségemben? Most hogy elgondolkodom rajta, két olyan dolog is eltűnt azóta az életemből, ami addig sok pénzembe és egyben sok energiámba került. Kicsit többe, mint amim volt és sokat aggódtam honnan fogom előteremteni rájuk a pénzt/ honnan lesz elég erőm koordnálni a dolgot a jövőben.

hümm…

Nem jön a pénz?: hozzászólás (Dani)

Dani — Sat, 05 Jun 2010 20:02:49 +0000

Köszönöm, hogy leírtad!
Vettél észre az anyagi helyzetedben bármiféle változást, mióta adsz a koldusoknak? Vagy az életminőségedben?

Nem jön a pénz?: hozzászólás (Nóri)

Nóri — Sat, 05 Jun 2010 19:40:02 +0000

Velem különös dolog történt, mióta elhatároztam, hogy minden koldusnak, aki csak az utamba kerül, adok 100 Ft-ot. Azt gondoltam, ez a próbahónap rendegetg pénzembe fog kerülni, hisz jellemzően megrohamoznak a koldusok az utcán, az utakon, bárhol.
Úgy gondoltam, ha valóban mindegyiknek adnék, nekem semmi sem maradna. Aztán egyszer csak ráébredtem, hogy valójában sosem adok pénzt nekik.

Mindig azt gondoltam, nem az én kevéske pénzem fog segíteni nekik, hanem ha lenne munkájuk, lakásuk, stb. De talán igaz, hogy mindenkinek azt kell adni, amit kér, és ők pénzt kérnek, nem munkát, lakást, stb, így hát pénzt adtam nekik.

Márciusban 400 Ft-ot költöttem erre, áprilisban 600-at, májusban 500-at, júniusban eddig 100-at. Ezt ma. A különös az, hogy annak ellenére, hogy minden táskám zsebében van 100 Ft, az autómban oda van készítve nekik a százas, mióta ezt elhatároztam, nem keresnek. Nem kérnek pénzt, úgy értem jóval kevesebben, mint azelőtt.
Nem teljesen értem az okát, mindenesetre valóban jó érzés, ha az ember tud adni. Néha sokkal könnyebb, mint gondolnánk.

Most, hogy mindezt leírtam, be kell látnom, hogy nem tartozik szorosan az eredeti témához, de azért érdekes lehet

Nem jön a pénz?: hozzászólás (Dani)

Dani — Sat, 05 Jun 2010 11:50:35 +0000

Megosztod velünk, mi történt? Hátha más nem esik ugyanabba a kútba.

Nem jön a pénz?: hozzászólás (R)

Sat, 05 Jun 2010 11:31:50 +0000

Na jó ez nem teljesen igaz, mert én is önzetlen voltam évekig, és olyan szinten estem pofára, hogy alig győzőm helyrehozni a saját hülyeségemet, amire nem csak az én költségvetésem, hanem a családomé, barátaimé és ezerszáz emberré komoly szinten rá ment és komoly problémákkal küzdenek……Ennyit erről! Szerintem ennek semmi köze a pénzkezelés stratégiájához.

Spórolás az élelmiszerboltban I.: hozzászólás (Ildi)

Ildi — Sat, 08 May 2010 20:53:26 +0000

Egyetértésemet fejezem ki, hogy ezt a témát elővetted, mert bár nem érezzük olyan nyomasztónak sokan a tárgyakkal való kompenzálást, az időtöltés ezen formáját, vagy a “most megéri” effektust (és még sorolhatnám, mi minden előidézheti a felesleges dolgok vásárlását, leggyakrabban nem a saját érdekünket képviseljük.
Én ennyire nem vagyok szigorú, mint Te a listával vagy a 30 nappal, mert jártam már jól is a hirtelen vásárlások során, pl. cipőt csak így tudok venni. Ha egyáltalán rászánom magam, hogy benézzek egy cipőboltba, nagyon ritka, hogy találok bármit is problémás lábaimra, de ha véletlenül találok, azt meg is veszem akár terveztem, akár nem (igaz, amíg az szép és jó, be nem teszem a lábam újra a cipőboltba jobb cipő esetén jó sokáig)
De ha komolyan vesszük, valóban fenyeget ez a veszély. Különösen a nagy áruházaknál. Sok-sok praktikával hívják fel a figyelmünket olyan portékákra is, amit eszünk ágában sem volt vásárolni. Különösen tetszik az a módszer, hogy ha meglátunk valamit, ami nem volt tervben, ne vegyük meg rögtön, hanem otthon (ha még nem felejtettük el addig, hogy mit láttunk:) ) gondoljuk végig, kell-e az valóban. Ez már többször segített rajtam is. Otthon már egészen más színezete lesz a csábításnak.
Érdemes a saját praktikánk kialakítására egy kis időt szánni, utána már csak elő kell venni, és el tudjuk dönteni, hogy mit tegyünk a kosárba és mit ne.
Gondolom van még a tarsolyodban több ilyen módszer. Kíváncsian várom!

Szeretnél lakást?: hozzászólás (Ildi)

Ildi — Sat, 10 Apr 2010 16:18:40 +0000

Tudom, hogy nem egészen most jelent meg ez az írás, de talán most is elmegy még a reakció, sőt talán nem is mindenben a leírtakra reagálok.
Bonyolult kérdést pendítettél meg. Tudom, hogy tőlünk nyugatra általános jelenség a bérlakás használata, de számomra mindez a gyökértelenséget jelenti. A “kapok egy másik munkát az ország másik végén, és hátrahagyok mindent, elszakadok mindenkitől, a gyerekeimet kitépem a megszokott közegükből – és megvalósítom önmagam. Sajnálom – talán öreg vagyok – de nekem ez a rabszolgasághoz jobban hasonlít, mint egy jóléti társadalomhoz.
És attól, hogy ez nyugaton így divat, biztos, hogy a mi kultúránkban is jó lesz? Talán nem az a baj, hogy lakásra gyűjtünk, és biztonságot jelent (kormánytól függően) egy otthon, hanem az, hogy ehhez egy élet munkája kell, ha egyáltalán elég!!!
Talán érdemes lenne ebbe egy kicsit jobban belegondolni. Miért is jelent kicsi (nem is olyan kicsi) hazánkban egy saját tulajdon biztonságot? (Sajnos ezt a panel-kiszolgáltatottság esetére nem vonatkoztathatom) Ha bérelek egy lakást, annak a bérletét folyamatosan kell fizetni. Biztosan rendelkeznek emberek hatalmas tartalékokkal, de hadd higgyem, hogy a nagyrészük nem, sőt éppen azok nem, akik erre a bérleti formára kényszerülnek, mert annyi tőke még álmaikban sem áll rendelkezésükre, amennyi egy „sajáthoz” kellene. Ezek az emberek manapság könnyen elveszíthetik az állásukat- mint bárki mostanában. Néhány hónap alatt utcára kerülnek, mert a bérelt lakás bérét és rezsijét a semmiből elég nehéz kifizetni.
Ma ebben az országban (nagyrészt) keleti fizetésekkel de nyugati színvonalú árakkal ritkán teremt az ember magának fedezetet az átmeneti – vagy gyakran nem is olyan átmeneti gondjaira.
Mi van ilyenkor? Ha az ember panelban lakik (saját vagy bérelt, közel egy kategória, ha azon hitel is van még, de ha nem, akkor is nagy a kiszolgáltatottság) vannak bizonyos költségek, amiket nem lehet megúszni, tehát nagyon könnyen a lakás „úszik”.
Ha van egy magánházunk, már picit jobb a helyzet – bérelni ilyet már elég sokért lehet, tehát nyílik az olló. Megtehetem, hogy csak egy szobát fűtök, mindennel spórolok, amíg a viszonyok nem rendeződnek. Ha ez a ház saját és tehermentes, át lehet vészelni az átmeneti gondokat.
Mi is jelenthet egyedül biztonságot? Talán az az önellátáshoz közeli állapot (amit egyre többen próbálnak megvalósítani, de teljes függetlenséget még elég kevés ember ért el) Itt a rendszer nem dől össze a pénztelenségtől, de összedőlhet, ha egy komoly betegség áll elő. Mégis talán egy jobbára önellátó gazdaság az, ami megteremti azt a biztonságot, ami már közelít a megnyugtató érzéshez: „Gondoskodtam a családomról”.
De valóban ez az, amire a „biztonság” emlegetésekor vágyunk? Talán érzetében ez és még valami. Egyre kevesebb embernek van emléke arról, milyen is volt régen a nagymamánál falun. Ők még szinte alig vettek és alig dobtak ki valamit. De volt még valami! A régi falvakban nem volt hajléktalan! És az emberek nem is rettegtek tőle, mert az elesett embert „befogadták”, ki mivel tudta segítette. Tehát a ma önellátó gazdaság kiegészült egy „társadalombiztosítással”, a közösséggel.
Ma ezen biztonság nélkül küzdünk, erőlködünk, felhalmozunk – és mégis félünk. Hol is van akkor a baj? Oda lyukadunk ki, hogy bárhol és bárhogyan is élünk, az elszigeteltség a legnagyobb bizonytalansági forrás, és ezt a mobilitás még erősíti. Mire közösségek épülnének – amiért egyre kevesebbet teszünk – addigra egy jó munkahely miatt továbbállunk, és gyűjtünk megfelelő betörésbiztos zárra és gondoskodunk az öregkorunkról meg egy „ketyeréről”, amit ha megnyomunk, majd valaki kijön egy központi ügyeletről és segít nekünk megoldani a nagy családokban nem is ismert bajainkat.