
Ingyen – ugyanazt az érzést?
Szerző: Dani
Pénzkezelési szempontból a legjobb megoldás, ha azt, amit szeretnénk ingyen valósítjuk meg.
Gondolkozz el rajta, vajon azt az érzést, amit pénz rááldozásával valósítanál meg, vajon nem tudod-e ingyen átélni?
Maradjuk Feri, előző bejegyzésbeli példájánál. Feri önértékelési problémáját drága, márkás ruhadarabok vásárlásával igyekszik orvosolni. Pénzkezelése ennek következtében természetesen katasztrófális. Pláne akkor, ha nincs is tudatában mindennek. Ha viszont Feri – mivel rendszeres olvasója a blognak, és el is végzi a gyakorlatokat – rájön, hogy a probléma gyökere önértékelésében rejlik, tud rajta változtatni. (Egyébként már a felismeréstől javulhat a pénzkezelés…)
Hogyan valósíthatja meg, amire vágyik olcsóbban vagy akár ingyen? Nos, csak néhány ötlet, ami hirtelen eszembe jut: Vásárolhat pszichológiai, személyiségfejlesztő könyveket, szakemberhez fordulhat, beszélgethet erről a barátaival (bár előfordulhat, hogy nem tudnak majd segíteni, hiszen hasonló hasonlót vonz), mégis megvesz egy-két jó ruhát, de ügyel a pénzkezelési oldalára is a vásárlásnak, és kevesebbet vesz, mint egyébként tenné stb… Minden problémára más és más megoldás lehetséges, akár többféle is.
Ilyen helyzetben a “magunk elől eldugott” pénzt nem tartom jó ötletnek hosszú távon. Egyrészt mert nem változtat pénzkezelési szokásainkon (“mindent elköltök” programja), de még szegénységtudatban is tart (“nincs egy fillérem se”). Rövid távon – mint szervi baj esetén a fájdalomcsillapítás – lehet hasznos, de hosszú távon törekedjünk a tartós megoldásra: a pénzkezelési szokásaink helyes módosítására.
Dani


2009. szeptember 3. 17:29
Szia Dani!
Örülök, hogy beindultak újra a blogbejegyzéseid.
Ma egy pénzügyi-pénzkezelési dilemmát éltem át, ennek kapcsán lenne kommentem, kérdésem, észrevételem.
Ma szigorlatoztam. ( csúsztatva az Erasmus külföldi tanulmányutam miatt)
Ötös lett, aminek nagyon örültem.
Nálam egy “bevett szokás”, hogy általában a vizsgáim után megjutalmazom magam valami tipikus “női dologgal”, egy pár fülbevalóval, ruhával, ilyesmikkel.
MA ez nem így történt. Megvolt az inger bennem, hogy vásároljak, de valahogy visszafogtam magam, s szinte vakon mászkáltam a csinos kirakatok előtt. Ezután hazaértem, s elmélkedtem. Valami szurkált ott belül. Hiányérzet, hogy semmivel nem leptem meg magam, de úgy érzem, most nem igénylem,mert felesleges. Sokszor vagyok indulatból, érzésből elkövetett vásárlás áldozata, s ennek eredményei, pl. fülbevalók ott sorakoznak fiókomban, némelyik kihasználatlanul.
A kérdésfelvetés: ezt most jól tettem? Nem lesz a belsőm egy valamitől megfosztott, sóvárgó érzésrengeteg?
Mert mellesleg jelenleg anyagilag nem állok túl jól, még nem jöttek ösztöndíjak, pénzek, s nagyon nincs is miből költekeznem.
Mi a teendő? Ajándékozzam meg magam lelki dolgokkal? Az is szuper, de néha eluralkodik a materializmus, egy-egy kacat utáni vágy. Hogy lehet ezt optimalizálni?
Mert ilyenkor nehéz összeghatárhoz kötni az önmeglepetés tárgyát, mert hiába mondom, hogy max. 1000 forintig, például,de ma is spontán egy 6000 forintos táska tetszett meg. ( azért a nagy “vakságban” sikerült kiszúrnom:)
Bocsánat, lehet hogy buta és női agyú a felvetés, de most kicsit furán érzem magam a meglepim nélkül, pedig titkon érzem, jól döntöttem…
2009. szeptember 10. 08:57
Szia Zsuzsi!
Örülök, hogy Te is visszatértél!
A jutalmazás nagyon fontos dolog. Beszéltem olyan emberrel, aki majdnem a semmiből milliókat csinált a tőzsdén. Ő jutalmazta magát, azaz ha elért a számláján a pénz egy adott összeget, akkor kivett belőle valamennyit, és azt elverte. (Persze nyilván nem az egészet, mert nem ez volt a fő cél). Ha meg nem jutalmazod meg Magad néha olyan dolgokért, amik közelebb visznek a fő célodhoz, akkor egy idő után kiégsz, és már nem fogod akarni tovább csinálni azt, amiről egyébként úgy gondolod, fontos, és szeretnéd elérni.
Azt gondolom még a jutalmazásról, hogy érdemes előre kitervelni a jutalmat. Hideg fejjel könnyebb racionálisan dönteni a jutalomról, mint egy kirakat vásárlásra hívogató csillogása előtt. Számos olyan dolgot el tudok képzelni, ami jutalommal ér fel, mégsem kerül sokba. Lényeg, hogy legyen a jutalom megélése jó és valamelyest különleges élmény. Pl. ha nem jársz sokat cukrászdába, beülsz, és megeszel egy sütit. Ha nem jársz kávézóba olvasgatni, akkor csapsz egy kávézóban olvasgatós délelőttöt. Vagy: Ha hozzám hasonlóan könyvmániás vagy, egy délelőtt a könyvtárban nagy jutalom lehet (ha amúgy szívesen mész, de nem szoktál gyakran).
A kacatvásárlásnál (ha már ott vagy a kirakatnál, és mardos a fogyasztói társadalom), az lenne a jó, ha meg tudnád őrizni a tudatosságodat.
Tudd, hogy szükséges-e. (Ha egy pár cipőd van, és vennél még egyet, az talán – függően az anyagi helyzetedtől – a szükséges kategória. De a huszadik mellé megvenni a huszonegyediket… szerintem annyira nem, de én férfiből vagyok). Ha szükséges, vedd meg. Persze azt, hogy mi szükséges, azt egy kicsit befolyásolja az ember pillanatnyi anyagi helyzete. Volt egy időszak az életemben, amikor a komfortzónám alá estem anyagilag. Akkor nem volt olyan szükséges, hogy minden nap főtt ételt egyek ebédre. Mostanában ezt tartom kényelmesnek.
Ha pedig minden áron kacatot akarsz venni, tudd, hogy mi a következménye. Vállald a felelősséget. Szabad emberek vagyunk, szabadon döntünk a sorsunkról. Ha pl. albérletben élsz, és tudod, hogy necces lesz kifizetni az albérletet kacatvásárlás nélkül is, akkor nézz szembe azzal, hogy a vásárlás után milyen rossz érzés lesz belenézni a főbérlő szemébe, és azt mondani, hogy “ne haragudjon, egy pár nap haladékot szeretnék”. És ha ő azt mondja, hogy akkor menj Isten hírével, akkor bevállalni azt, hogy igen, most nézek új albérletet, mert megvettem azt a kacatot. Vagy: legközelebb bevásárlásnál a nasi felejtős, ha ki akarod gazdálkodni a napi betevőt. És miután a következményeket végiggondoltad, dönts úgy, hogy ezt vállalod. De akkor nincs sírás-rívás-jajveszékelés és másra (kormányra, államra, gazdasági helyzetre, multikra…) mutogatás, hogy nincs pénzed. Magadnak akartad.
(Meg persze ott van az a lehetőség, hogy az eszmefuttatás végére lebeszéled Magad a fölösleges kacat megvásárlásáról).
Dani