Pénzkezelés

Egyik kedves olvasóm – akit van szerencsém személyesen is ismerni – feltette nekem a kérdést:

Írtam már a kuporgatóról és a tékozlóról. Ahogy az ő, úgy mindannyiunk viselkedését nagymértékben meghatározzák bizonyos tudat alatti alapprogramok, automatizmusok, szokások.

Ezek a szokások korábbi életünk folyamán rögződtek a tudatalattinkba. Némelyeket gyermekkorunkban, másokat a későbbi életünkben szedtük össze. A “szedtük össze” kifejezést itt szándékosan használom; ha eddig nem foglalkoztunk a Tudatosságunkkal, azzal, hogy tudatosan vegyünk fel, vagy utasítsunk el szokásokat, akkor egészen véletlenszerű, hogy mik azok a programok, amik bekerültek az alapprogramjaink közé, és mik azok, amelyeket elengedtünk magunk mellett.

Az alapprogramokat leginkább rövid, felszólító módú, egyes szám második személyű mondatokkal lehet leírni, ahogy a szüleink (vagy mi magunk) mondták nekünk.

Itt van mindjárt néhány:
“Mi mindig is szegények voltunk, nem is leszünk már mások.”
“Nekem soha nincs pénzem.”
“Tanulj jól, szerezz jó jegyeket, legyen jó állásod, megfelelő juttatásokkal.”
“Mindig van elegendő pénzem arra, amit csak szeretnék.”

Nyilván ez utóbbi alapprogram sokkal jobb, mint az első, pusztán anyagi szempontból is.

Ezek az alapprogramok azonban meghatározzák, hogy hogyan viszonyulunk a pénzhez, hogyan bánunk a pénzzel, milyen a pénzgazdálkodásunk… vagy általános esetben ilyen parancsok határozzák meg mit teszünk meg és mit nem. Óriási hatásuk van ránk nézve. Képesek vagyunk szinte bármit megtenni azért, hogy az alapparancsaink által meghatározott tartományt (szegénység, jómód, …), azaz az ún. komfortzónánkat, – az ismert világunkat – el ne kelljen hagynunk.

Ha például olyan alapprogrammal rendelkezünk, hogy “Mindig van elegendő pénzem arra, amit csak szeretnék.”, és éppen a dolgok jelen állása nem felel meg neki, észrevesszük azon lehetőségeket, megtesszük a szükséges tennivalókat, amelyek visszaterelnek abba az állapotba, hogy ez a tétel igaz legyen számunkra. Plusz munkát vállalunk, jobb állás után nézünk, vagy nem adunk ki fölösleges dolgokra.

Míg ha a “Mi mindig is szegények voltunk, sosem leszünk már mások.” az alap meggyőződésünk, akkor viszont ez arra motivál bennünket, hogy ha véletlenül prémiumot kapunk, pénzhez jutunk, akkor azt a lehető leghamarabb el is költsük, mert meg akarunk felelni az alapprogramunknak.

Szóval ha úgy érezzük, baj van azzal, hogy gazdálkodunk a pénzünkkel, érdemes körbenéznünk az alapprogramjaink között, a hitrendszerünkben. És ha találtunk valamit, ami nem tetszik, változtassuk meg… Tűzzük ki célul, hogy megváltoztatjuk.

Dani

(folyt. köv.)

VN:F [1.9.6_1107]