
“Most kell” – de milyen áron?
Szerző: Dani
Mindannyian jól ismerjük a “most kell” mentalitást. Ha van egy termék, amit szeretnénk megvenni, vagy valami, amit szeretnénk kipróbálni, és persze pénz is kell hozzá, akkor azt azonnal akarjuk. Nem várhat egy percet sem… Mert megérdemled! – harsogja a reklám is.
Valósítsd meg önmagad! – szlogenné vált a mai fogyasztói társadalomban… Persze nyilván úgy, hogy az önmegvalósításhoz termékeket vagy szolgáltatásokat veszel igénybe (mobiltelefon, ruha, cipő, tetoválás, smink, autó, ékszerek, motor… – hogy csak néhányat említsek). Arról nem szól a fáma, hogy vajon ettől valósítja-e meg az ember önmagát, vagy sem… De mindegy, nem ez a mai téma.
Sokkal inkább az (a téma), hogy mindezt milyen áron valósítja meg az ember. Milyen ára van annak, hogy minden “most kell”?
Számolni fogok. Nem tudom már, ki mondta, de nagyon igaz: “A tények makacs dolgok”. A számok is beletartoznak ebbe a kategóriába.
Végezzünk el egy gondolatkísérletet. Adott egy ember, 200.000,- nettó jövedelemmel, amiből képes megspórolni minden hónapban 20.000,- Ft-ot. Jövedelme nem változik (az egyszerűség kedvéért), a kiadásai sem, családja sem lesz. Valamint az infláció is 0% élete végéig. (Számolhatnánk úgy is, hogy van, de akkor lehet, hogy én sem érteném, amit meg akarok mutatni.
). Vegyük a betéti kamatot 5%-nak, a (személyi) hitel kamatát pedig nagyjából 20%-nak.
Emberünk 40 évig dolgozik, majd nyugállományba vonul, és élvezi felhalmozott megtakarított pénzét.
Ha élete során ehhez a megtakarításhoz nem nyúl, akkor kb. 30,5 millió forinttal fog rendelkezni. Saját, megtakarított pénze 9,6 millió forint, a kamatokból 20,9 millió forintja származik. (Láthatjuk, hogy a kamatos kamat érte dolgozott – kamatos kamat: a kamatként megkapott pénz újra kamatot termel, így a pénzünk egyre növekvő ütemben nő, 40 év alatt ennyire).
Tegyük fel, hogy emberünk nem bír magával, amint elkezd dolgozni, máris vesz egy 1 milliós plazmatévét (mert megérdemli, és mert meg akarja valósítani vele önmagát), természetesen mivel nincs megtakarított pénze, hitelt vesz fel rá (0% önerő, 96 hónap, havi kb. 20.000,- Ft. törleszőrészlet). Miután 8 éven keresztül nem tudott emiatt megtakarítani – ami persze kockázatmentes akkor is, ha az ember éppen állást akar változtatni, vagy kiteszik, vagy anyagi nehézségei lesznek. (Remélem érzitek az iróniát…
)
Ezután nem vesz több plazmatévét, és a megtakarításra koncentrál. A 40 éve végére 18,9 millió forinttal rendelkezik…
Akkor számoljunk, mennyibe is került neki a plazmatévé? 30,5 millió (ennyije lenne, ha nem vett volna plazmatévét) mínusz 18,9 millió (ennyije van, mivel vett plazmatévét) egyenlő 11,6 millió forintba! (Mostani pénzen, hiszen nincs infláció). Miért ennyi? Egyszerű: 8 évig nem neki, hanem ellene dolgozott a kamatos kamat… Olyan ez, mint ha egy hólabdát elindítasz a havas lejtőn, és az egyre nagyobb lesz (kamatos kamat Érted), vagy egy nagy hólabdát fel akarsz görgetni a hegyre (kamatos kamat Ellened).
Elgondolkodtató?
Dani


2009. október 1. 10:57
Huh, ez tetszett, teljesen érthető, főleg a hólabdás hasonlat miatt
Remélem, idén aktuális lesz. Mármint a hó(labda) 
De mi van azokkal, akik diákhitelt vettek fel? Ők előre sírhatnak?
2009. október 1. 18:06
Ez egy jól szerkesztett és érthető dolog és kőkemény.
2009. október 2. 18:18
Szia Dani!
Húú, ez naggyon jó kis beírás.( a többi is, de ez most kiváltképp:) Elgondolkodtató. Nekem az a kérdésem lenne, nem annyira szorosan ehhez kapcsolódva, de azért mégis, hogy akinek pl. diákként mindössze havi 50 ezer forint körüli a bevétele, az hogyan tud elrakni, megtakarítani.
Azt tudom persze, kicsiből is el lehet tenni, meg “ki a kicsit nem becsüli” stb.
Csak mi van akkor, ha valakinek tényleg szinte forintra pontosan a megélhetésre kell a pénze?
S ha van egy kis többlet, azt szinte érthetően magára fordítja, mint örömforrás, önjutalmazás.
Tudom, hogy persze pénzbe nem kerülő dolgok is okoznak örömet, naná, a legnagyobbakat, de ma már minden “okosító”, ilyen, olyan amolyan tanfolyam is súlyos forintokba kerül.
Visszatérve a kérdésre: hogyan lehet kicsiből extra lemondás nélkül spórolni?
Köszi, üdv,
Zsuzsi
2009. október 5. 21:22
A diákhitelről a következő bejegyzésemben szót fogok ejteni.
2009. október 5. 21:24
Köszönöm.
2009. október 5. 21:31
Visszakérdeznék: Miért akarsz megtakarítani? Mi a célja? Milyen vágyott jó elérése, vagy rossz elkerülése? Milyen érzés elérése a cél?
Aztán: Mennyire fontos ez Neked? Fontosabb-e mint az valamelyik költségcsoport, ami van az életedben? (pl. fontosabb-e, mint hogy például (nem tudom, így van-e) havonta 5000 Ft-nyival jutalmazd Magad? Nem optimálisabb-e, ha 2000-rel jutalmazod Magad, és a maradék 3000-et félreteszed valamire, amit el akarsz érni (lásd egyes pont)).
Tudatosan gondold végig, és határozd meg az optimumot. Ekkor ugyanis a megtakarítás nem “lemondás” lesz, hanem elmozdulás a kevésbé jó állapotból a jobb állapotba.
2009. október 6. 09:11
[...] egy kicsit tovább vinném az előző alkalommal boncolgatott pénzkezelési témát (Emlékszel? a plazmatévéről volt szó). Meg közben az egyik hozzászólásban elő is került egy fontos kérdés, mégpedig a [...]