Szeretnél lakást?
Szerző: Dani
Erre a kérdésre a magyarok több mint 90% százaléka igennel válaszol (megengedve persze azt az apróságot, hogy lehet, hogy van már lakása, vagy mondjuk házat szeretne, nem lakást). De a saját tulajdon egy nagy mítosz ma Magyarországon. Külföldön (nyugatabbra) gyakran előfordul, hogy a családok egész életen át csak bérlik a lakást, amiben élnek. A magyarok viszont ezzel szemben úgy érzik, hogy ha van egy saját lakásuk, akkor már onnan tuti nem dobják őket ki az utcára, az már a sajátjuk, arra legalább lehet számítani. A valóság az, hogy igen is, meg nem is. Sajnos ma kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egy-két év spórolás után önerőből vegyenek maguknak lakást. A legtöbben egy életen át tartó takarékoskodás eredményeként tudhatják magukénak a lakást úgy, hogy addig a hitel törlesztőrészleteit nyögik. És itt jön a “nem is” része a dolognak. Amíg hitel van a lakáson, addig símán elárverezhetik a fejünk fölül, ha nem fizetjük rendesen a részleteket. Ott tartunk, hogy nem olyan nagy a biztonság, de legalább bebetonoztuk magunkat – az adósságba.
Ha bérelünk egy lakást, bármikor dönthetünk úgy, hogy odébbállunk, máshol, más városban, esetleg országban, kisebb vagy nagyobb lakásban akarunk élni. Ha a mi (bankunk) tulajdonunk (-a) a lakás, akkor ugye nem lehet egy hónap felmondással arrébbállni. (lakás eladása, új keresése, pénz előteremtése az áthidaláshoz, nyűg, macera, bosszúság). Akkor sem állhatunk könnyen odébb, ha valamilyen oknál fogva lecsökken a jövedelmünk, és ahhoz képest túl nagy a rezsi, vagy csak a rezsi nő meg valamiért. Persze kinek mi a fontos.
Ha kívánhatna egy átlag magyar a tündértől lakástémában, vajon mit kívánna? Meggyőződésem, hogy azt kívánná, bárcsak lenne 10-20-30-50 millió forintja, amiből tudna venni egy lakást. Ezzel a kívánsággal máris elzárta a tündérke lehetőségét arra, hogy örökség, nyeremény útján juttassa átlag magyarunkat az áhított lakásához.
Apropó, miért is ragaszkodunk a tulajdonláshoz? Ha már vásárolni akarunk, vásárolhatunk bérleti jogot is. (Ha jól emlékszem, régen a tanácsi lakások esetében volt ilyesmi – de javítsatok ki, ha tévednék). Közel nem kerül annyiba, és legalább nem tesznek az utcára.
Ha kicsit mélyebbre ásunk az érzelmekben, szinte bizonyos vagyok, hogy azt találjuk átlag magyarunknál, hogy valójában biztonságra vágyik az istenadta ebben az istenadta országban, ami persze teljesen érthető. (Ebbe ne menjünk bele, messzire visz). Szóval leginkább a biztonság érzésének átélésére vágyik a lakhatásával kapcsolatban… Tehát ha már mindenáron kérni akarjuk a tündért, valami ilyesmit kérjünk tőle. Biztonságérzetet nyújtó lakhatási állapot. (Vagy ami a Te szíved vágya).
A többit meg megtalálod a blogban visszalapozva. Leírni, olvasgatni, ismételgetni, elképzelni képszerűen, érzelmekkel, esetleg montázst készíteni, vagy lerajzolni.
Sok sikert,
Dani
Először is Boldog Új Évet kívánok! Nagyon örülnék, ha ebben az évben tudnék Neked valami hasznosat írni, tanítani, amitől pénzügyileg jobb lesz az életed… Persze nem újévi fogadalom, de azért remélem teljesül.
)
Azt tapasztalom, hogy a legtöbb emberben megvan valamiféle vágy arra, hogy segítsen másoknak. A legtöbb esetben maga a vágy testet is ölt; általában szívességek, előzékenység, udvariasság formájában. (Ha Neked esetleg más lenne a tapasztalatod, akkor olvasd végig a bejegyzést, lehet, hogy rájössz, mi lehet az oka a másfajta tapasztalásnak). Az azonban, hogy pénzt adjanak, már kevésbé jellemző, főleg ha nem a százasra gondolunk, amit egy hajléktalan kezébe nyomunk lelkünk megnyugtatása és a kínos szituáció mihamarabbi kezelése érdekében. Ha nagyobb összegekre gondolunk – kinek-kinek tíz-, százezrekben vagy milliókban mérendő – akkor már nem ennyire jó a kép.2005/ford_mustang()2005_x32.jpg)
