Pénzkezelés

Spórolj a hibás termékeken

Szerző: Dani

(Emlékszem, hogy az előző bejegyzésemben igértem még egy tanulságot a lottós történethez. Ezt az ígéretemet egy későbbi bejegyzésben tartom be).

Gondolom Te is jártál már úgy, hogy tönkrement valami, mégpedig a garanciális időszakon belül. Visszavitted, és levásárolhattad az árát. Szuper! Kár, hogy ilyet, hogy “levásárlás” a magyar jog nem ismer. Olyat sem, hogy garancia…

Azt gondolom, a pénzkezelés szempontjából is nagyon fontos az, hogy tisztába legyünk néhány irányelvvel a magyar Polgári Törvénykönyv, “Fogyasztóvédelmi Törvény” stb. alapján. Nem fogok nagy jogi értekezésekbe belemenni, inkább a néha már részleteket elfedő leegyszerűsítés mentén tárgyalom a tudnivalókat. Egyébként ahonnan az ismereteimet szedtem: Önvédelmi kézikönyv fogyasztóknak. Ha ezzel csak évente néhány ezer forintot megspórolunk, mert nem kell újat, drágábbat venni, akkor azzal már újabb lépés tettünk a tudatos pénzkezelés felé.

Elsőként: A magyar jog nem ismer olyat, hogy garancia. Olyan van, hogy jótállás és szavatosság. Ha olyan terméket (vagy szolgáltatást, de most a termékre koncentrálok) veszünk, amelyik gyári hibás, akkor azt a kereskedőnek ki kell javítani. A jótállási időn belül (általában fél év, főleg elektronikai és más gépekre egy év is lehet) az eladónak kell bizonyítania, hogy a termék nem volt gyári hibás, ha visszaviszik. (Mivel a szakvizsgálat drága, a termékek nagy részét inkább kicserélik). A szavatossági időn belül (általában két év, de használt termékeknél le lehet vinni úgy, hogy legalább egy év legyen) még lehet arra hivatkozni, hogy gyári hibás volt a termék, de ezt már nekünk kell bizonyítani (Mivel a szakvizsgálat drága, nem érdemes).

Ha gáz van, és visszavisszük a terméket, alapvetően két választási lehetőségünk van: csere vagy javítás, amiből mi választhatunk. Tehát az eredetivel színben, méretben és minden tulajdonságban megegyező terméket kapunk, vagy megjavítják úgy, mintha eredeti lenne (nem látszódhat pl. a ragasztás nyoma…). Ha egy pici alkatrész romlik el egy drága gépben, akkor a jog is lehetőséget biztosít arra, hogy a csere helyett a javítással élhessen a kereskedő.

Ha se a csere, se a javítás nem játszik, akkor jöhet a vételár visszatérítése vagy az árleszállítás. A vételárat készpénzben kell visszatéríteni, az árleszállítás meg inkább egy elméleti dolog (pl. olyan távközlési szolgáltatásnál lehet értelme, amikor a színvonal nem ért el egy adott szintet – de állítólag ilyet még senki nem tudott kiharcolni).

Az első három esetben a terméket vissza kell szolgáltatni.

“Levásárlás”: Alapvetően akkor lehetséges, ha mindkét fél beleegyezik. A kereskedő akkor akarja ezt, ha a termék, amit vettünk azóta drágább vagy nem kapható, a vásárló akkor, ha rájött, hogy rossz minőségű terméket vett.

A könyv is írja, én is mondom, hogy csak tudatosan! Inkább előre gondoljuk meg, mit cselekszünk, mint utólag bánkódjunk, mert hülyeséget csináltunk.

Dani

P.S. Iratkozz fel a blog értesítőjére, ha nem tetted még. (Lásd főoldal jobb oldal, lap teteje).

Tags: fogyasztói társadalom, fogyasztóvédelem, Gyakorlati tanácsok, költségcsökkentés, pénzkezelés

A bejegyzés készült: 2009. október 23., péntek 22:28 a Gyakorlati tanácsok kategóriában. A hozzászólásokat figyelemmel kísérheted RSS 2.0 feeden keresztül. A hozzászólásokat és a pingeket is letiltották.