Spórolás az élelmiszerboltban I.
2010. május 8., szombat
A mostani bejegyzésben pár gondolatot szeretnék megosztani Veletek az élelmiszerboltban való bevásárlás és a pénzkezelés kapcsolatáról. Nyilván nagyon sok ötletet lehetne még a témával kapcsolatban összeszedni, ez csak néhány. Ha van ötleted, írd meg kommentben.Valószínűleg többetek számára ismerős az a szituáció, hogy elmentetek vásárolni mondjuk tejet és kenyeret, aztán hazaértetek úgy, hogy mindenféle került a kosárba (és fizetés után a szatyorba), és az eredetileg tervezett párszáz forint költés helyett tízezer forint fölöttivé vált a költés. Természetesen az üzletek mindent megtesznek azért, hogy ez így legyen – az ő érdekük az, hogy fogyassz, és hogy az ő forgalmukat növeld. Nyilván ha abban látod egyetlen örömödet az életben, hogy tárgyakat vásárolhatsz kevéske pénzedből, véleményem szerint rossz úton jársz. Az egyéni boldogság és a vásárlóerő közötti összefüggés (hiánya) messzire vezet, nem is térnék ki rá most, meg nem is ennek a blognak a témája lenne…
A lényeg a lényeg, a mostani bejegyzés leginkább azoknak szól, akikkel előfordul a fenti eset (impulzusvásárlásnak is hívják), de szeretnék azt, hogy ez megváltozzon.
Alapvető és elsődleges dolog, hogy listával menj bevásárolni, és csak azt vedd meg, ami azon rajta van. Ez így elég drasztikusnak hangzik, mert mi van, hogy ha lefelejtettem valamit a listáról, és mégiscsak kéne, de nem jutott eszembe otthon. Ha kritikus a helyzet (sokszor fordul elő túlköltés), akkor vegyél erőt Magadon, és szépen írd fel a következő bevásárlólistára, ami akkor a boltban eszedbe jutott… de semmiképpen ne vedd meg azonnal. Otthon utána nyugodtan átgondolhatod, hogy valóban szükség van-e az adott árucikkre vagy sem. És ha nem, ki is húzhatod – megspórolva a sok pénzt, amit ilyen fölösleges árucikkekre költöttél volna. Ha nem olyan kritikus a helyzeted (ritkán fordul elő túlköltés), nyilván úgyis tudod, hogy mennyire van szükség az adott termékre, beteheted, ha úgy ítéled meg.
Impulzusvásárlásról jut eszembe egy technika, ami nagyon jól alkalmazható nem csak élelmiszerboltban az impulzusvásárlás megakadályozására: a 30 napos várakozási idő. Ez az jelenti, hogy ha meglátsz valamit, amit szeretnél megvenni, jegyezd meg jól (írd fel Magadnak pl.), várj 30 napot, és ha akkor még mindig fontos és még mindig szeretnéd, vedd meg. Én pl. egy fölösleges monitorelosztó-vásárlástól menekültem meg ennek segítségével – menet közben rájöttem, hogy egy hosszabbító-kábel is megoldja a problémámat – harmadannyiért…
Kezdek túl hosszúra nyúlni, úgyhogy folyt. köv. pár nap múlva
Dani
