Az egyik távolabbi rokonomról mesélték (szép kort megélt, de nem él már – Isten nyugosztalja!), hogy annak idején – idős ember volt már akkor is – képes volt egy fél délelőttöt rászánni arra, hogy bebiciklizze a falut, hogy valamit egy forinttal olcsóbban megkapjon. Pedig mikor ezt tette az egy forint már nem volt olyan nagy érték. Ha jól emlékszem, ez már később volt, mint amikor még egy forintért egy gömbrágót lehetett kapni – már aki emlékszik az ilyesmire. Spórolj a hibás termékeken
2009. október 23., péntek
(Emlékszem, hogy az előző bejegyzésemben igértem még egy tanulságot a lottós történethez. Ezt az ígéretemet egy későbbi bejegyzésben tartom be).
Gondolom Te is jártál már úgy, hogy tönkrement valami, mégpedig a garanciális időszakon belül. Visszavitted, és levásárolhattad az árát. Szuper! Kár, hogy ilyet, hogy “levásárlás” a magyar jog nem ismer. Olyat sem, hogy garancia… 
Azt gondolom, a pénzkezelés szempontjából is nagyon fontos az, hogy tisztába legyünk néhány irányelvvel a magyar Polgári Törvénykönyv, “Fogyasztóvédelmi Törvény” stb. alapján. Nem fogok nagy jogi értekezésekbe belemenni, inkább a néha már részleteket elfedő leegyszerűsítés mentén tárgyalom a tudnivalókat. Egyébként ahonnan az ismereteimet szedtem: Önvédelmi kézikönyv fogyasztóknak. Ha ezzel csak évente néhány ezer forintot megspórolunk, mert nem kell újat, drágábbat venni, akkor azzal már újabb lépés tettünk a tudatos pénzkezelés felé. (tovább…)
