Spórolás az élelmiszerboltban II.
2010. május 12., szerda
Visszatérve az élelmiszerboltra: éhesen sose menj bevásárolni, mert olyasmit is megveszel, amire nincs is igazán szükség.Gyakran találkozhatunk azzal egy élelmiszerboltban, hogy ha nagy tételben veszel meg valamit – akkor egységre lebontva – olcsóbban juthatsz hozzá a termékhez. Ennek (legalább) két buktatója van. Az egyik, hogy ha valamit nagy mennyiségben vásárlunk, akkor nagy mennyiségben fogyasztjuk is (“Használjuk, ha már rengeteg van belőle”) – biztos vagyok benne, hogy nagyobb flakonból a ketchup, majonéz, mustár nagyobb mennyiségben kerül a tányérra, mint a kisebb flakonból vagy tubusból. a másik buktató, hogy – ha romlandó árucikkről van szó – könnyen vásárolunk nagyobb mennyiséget, mint amennyit a háztartás el tud fogyasztani, mielőtt megromlik. Így gyakorlatban a teljes csomag vételára az elfogyasztott mennyiségre oszlik szét, ami akár jóval magasabb is lehet, mint a kisebb kiszerelés ára.
Apropó megromlás. Nyilvánvaló, hogy a hűtőben megromló ételek kidobott pénznek számítanak. Vásárláskor mindig gondoljunk arra, hogy legyen alkalom rá, amikor megesszük…
Egy utolsó ötlet: Ha gondunk van a bevásárláskori költéssel, jegyezzük fel minden alkalommal tételesen, hogy miket vásároltunk, majd három hónap múlva nézzük meg, hogy mi mindenre költöttünk… Karikázzuk be az akkor, nyugodt állapotban fölöslegesnek tűnő árukat, és adjuk össze, mennyit költöttünk rájuk… Lehet, hogy megdöbbentő lesz a szám.
Eszedbe jutott olyan ötlet ami másoknak is hasznos lehet? Vagy netalán van Neked is olyan technikád, ami jól használható az impulzusvásárlás megelőzésére?
Dani
)
Azt tapasztalom, hogy a legtöbb emberben megvan valamiféle vágy arra, hogy segítsen másoknak. A legtöbb esetben maga a vágy testet is ölt; általában szívességek, előzékenység, udvariasság formájában. (Ha Neked esetleg más lenne a tapasztalatod, akkor olvasd végig a bejegyzést, lehet, hogy rájössz, mi lehet az oka a másfajta tapasztalásnak). Az azonban, hogy pénzt adjanak, már kevésbé jellemző, főleg ha nem a százasra gondolunk, amit egy hajléktalan kezébe nyomunk lelkünk megnyugtatása és a kínos szituáció mihamarabbi kezelése érdekében. Ha nagyobb összegekre gondolunk – kinek-kinek tíz-, százezrekben vagy milliókban mérendő – akkor már nem ennyire jó a kép.
