Eközben viszont egy másik üzletemben gőzerővel folyt a munka. A munka eredménye kapcsolódik a pénzkezelés témájához is, így itt is megosztom a hírt.A lehetőségekről és a kitartásról…
2010. december 5., vasárnap
Szőnyi Ferenc
Egy ideig az Index főhíre volt, hogy Szőnyi Ferenc megnyerte a mexikói Monterrey-ben rendezett hússzoros Ironman versenyt… Hússzoros Ironman? Azok számára, akik nem tudnák, mi is ez, leírták a cikk címe alatt, hogy mit jelent: 76 km úszás, 3600 km kerékpár, 844 km futás.
Felfoghatatlan táv… A versenyző támogató blogján szerepel is egy közelítő térkép: Ez olyan, mint ha Norvégia legészakibb csücskéből elindulnánk, elbicikliznénk Budapestig, majd onnan elfutnánk Bukarestbe. (Az úszás rész pedig kb. mint a Balaton hosszában). Azonban még így is felfoghatatlan az átlagember számára. Még azok számára is, akik maguk rendszeresen mozognak, sportolnak, a puhányabbak (“nekem 5 perc mozgás után is légszomjam van”) valószínűleg bele sem mernek gondolni.
Minden mindennel összefügg a világban. Mit tanulhatunk ebből mi, itt a pénzkezelés blogon? Hogyan vetíthető ki ez a pénzkezelésre?
Egyrészt a határaink sokkal, de sokkal messzebb vannak annál, mint amiről azt hisszük, hogy esetleg el tudjuk érni. Még akkor is, ha egyébként tudunk nagyban gondolkodni. A Bibliában az áll: “Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” /Mt 17:20/. Vagy T. Harv Eker írja A milliomos elme titkaiban: “Ha egy 30 méteres tölgyfának emberi elméje lenne, akkor csak 3 méteresre nőne”. (Lehet, hogy nem pontos az idézet).
Igen, lehetséges beosztani a pénzedet. Igen, lehetséges több pénzt keresni. Igen, még válságban is. Igen, lehet vagyont építeni Magyarországon. Igen, tisztességes módszerekkel is. Igen, lehet! Hogyan? Keresd meg a módját, ehhez kapcsolódik a másik tanulság.
Ha bármit is meg akarsz valósítani, ahhoz kitartás kell. Legyen az egy hússzoros Ironman teljesítése, 30 perc kocogás, tíz kiló leadása, a havi jövedelmed beosztása, plusz jövedelem elérése vagy a gazdaggá válás. Szerinted Feri egyik nap felkelt az ágyból, és elhatározta, hogy holnap elindul ezen a versenyen, benevezett, elment, megcsinálta, és este már újra a kedvenc TV-sorozatát nézte? Maga a verseny is majdnem három hétig(!) tartott… A felkészülés pedig? Ki tudja?! Valószínűleg évekig. Ultrasportolóvá válni pedig elég időigényes elfoglaltság, valószínűleg ő sem úgy vált azzá, hogy egész napját a TV előtt töltötte, és közben álmodozott valamiről, ami lehetne. Mint ahogy azok sem, akik jómódúvá vagy gazdaggá váltak. Hanem kimentek az életbe, megkeresték a módját, és megcsinálták.
Hogyan? Ki így, ki úgy… Elsőként például feltették maguknak (és az univerzumnak/Istennek) a kérdést: Hogyan lehet…?
Tedd fel Te is a kérdésedet, és figyeld az élettől kapott válaszokat, utána menj, és tedd meg, ami kell azért, hogy elérd!
Dani
)
Azt tapasztalom, hogy a legtöbb emberben megvan valamiféle vágy arra, hogy segítsen másoknak. A legtöbb esetben maga a vágy testet is ölt; általában szívességek, előzékenység, udvariasság formájában. (Ha Neked esetleg más lenne a tapasztalatod, akkor olvasd végig a bejegyzést, lehet, hogy rájössz, mi lehet az oka a másfajta tapasztalásnak). Az azonban, hogy pénzt adjanak, már kevésbé jellemző, főleg ha nem a százasra gondolunk, amit egy hajléktalan kezébe nyomunk lelkünk megnyugtatása és a kínos szituáció mihamarabbi kezelése érdekében. Ha nagyobb összegekre gondolunk – kinek-kinek tíz-, százezrekben vagy milliókban mérendő – akkor már nem ennyire jó a kép.
