Egy forintért bebiciklizni a falut…
2009. november 25., szerda
Az egyik távolabbi rokonomról mesélték (szép kort megélt, de nem él már – Isten nyugosztalja!), hogy annak idején – idős ember volt már akkor is – képes volt egy fél délelőttöt rászánni arra, hogy bebiciklizze a falut, hogy valamit egy forinttal olcsóbban megkapjon. Pedig mikor ezt tette az egy forint már nem volt olyan nagy érték. Ha jól emlékszem, ez már később volt, mint amikor még egy forintért egy gömbrágót lehetett kapni – már aki emlékszik az ilyesmire. 
Szóval egy fél délelőttöt is rászánt egy forint nyereségre. Igazán jó pénzkezelő, nem? Ennyire megbecsülni a pénzt! Elvégre “Minden megspórolt penny, egy megkeresett penny” – ha jól idézem Benjamin Franklint.
Gondoljunk csak bele jobban! Fél délelőtt legyen mondjuk 3 óra. 3 óra alatt keresni 1 forintot? (Hogy mai árakat kapjunk, mondjuk szorozzuk meg ezt az összeget hússzal. Na jó, jószívű leszek: 100-zal). Szóval 100 mai forintnak megfelelő összeget keresett 3 óra alatt. Az 33 és egyharmad forint óránként. Jó, mi? (tovább…)
