
Van pénzem! 2. rész
Szerző: Dani
Nem az az igazi kérdés, hogy van-e pénz, vagy nincs pénz. Ha odaadjuk Katinak két- vagy háromhavi fizetését, akkor sem oldódik meg az alapprobléma (lásd még: ha megnyered a lottóötöst, stb.) Előbb-utóbb visszatér minden az eredeti állapotba… Hiszen Kati jóval több pénzt költ(ene) el, mint amennyit keres… Ezt persze bekorlátozza az, hogy – mivel természetesen Katinak semmi megtakarítása sincs – a havi kereset gyorsan elfogy.
Nem az a mérvadó ugyanis, hogy mennyi pénz van a bankszámlánkon, a pénztárcánkban, vagy másképpen a birtokunkban. Az számít, hogy mennyi az, ami hó végén megmarad.
Ha több a bevételünk, mint a kiadásunk? Örülhetünk, mert ha ezt minden hónapban meg tudjuk tartani, végül mérhetetlenül gazdagok leszünk, ez egyszerű matematika (a kötözködők kedvéért: lehet, hogy végtelen sok ideig tart…)
A legtöbb ember annyit költ, amennyit keres. Vagy úgy, hogy minden pénzét elkölti az adott hónapban, vagy úgy, hogy gyűlik a pénze a bankszámlán, majd egyszerre szabadul meg tőle (új autó, új tévé, luxusnyaralás(ok) formájában).
A több a kiadásunk mint a bevételünk nyilván egy gyorsan megszűnő állapot… ha elfogy a megtakarításunk, kénytelen a kiadásunk a bevételeinkkel egyensúlyba kerülni… Kivéve ha elkövetjük azt a mérhetetlen ostobaságot, hogy kölcsönt veszünk fel az életszínvonalunk fenntartása érdekében. (Betömünk egy kis lyukat egy nagyobbal).
Az okos pénzkezelő tehát nem a számlaegyenleget nézi, hanem a bevétel és kiadás különbségét (azaz a készpénzáramlást vagy cash flow-t). És ha több megy ki, mint amennyi bejött, lépéseket tesz, még mielőtt a matematika fogja megtetetni vele ugyanazokat a lépéseket, csak gyorsabban és könyörtelenebbül.
Dani
Tags: készpénzáramlás, pénz, pénzkezelés


2010. szeptember 19. 21:17
Alapszabály, amit sokan nem tudnak:
Ha nincs pénzed, az nem azért van, mert keveset keresel!
Azért van, mert nem kontrollálod a pénzügyeidet!
Ha valaki képes kontrollálni a pénzét, annak teljesen mindegy, hogy jelenleg mennyit keres.
A gondolkodásmódunk megváltoztatásával kell kezdenünk. A szegény és a gazdag ember között nem a jövedelmi, vagyoni helyzet, hanem a hozzáállás jelenti a különbséget. Számtalan esetet tudnék példaként felhozni, amikor valaki örökölt, lottón nyert és pár év múlva ismét nem volt semmije. Más pedig a vagyona elvesztését követő pár éven belül ismét tehetős ember.
Az számít, hogy hogyan bánunk a pénzünkkel. A legfontosabb elkezdeni a tudatos pénzgazdálkodást. Összeírni a kiadásokat, bevételeket, megnézni, hogy hol folyik el olyan pénz, amit viszonylag könnyen meg lehetne tartani. Tudom, hogy ez nem csak tudatformálás, hanem életmód változtatás is egyben, de ha érezni fogjuk, hogy pozitív változást hoz az életünkben, akkor lesz erőnk végig csinálni. Eleinte nehéz, aztán napi rutinná válik, hogy másként nézzünk az egész világra.
Hihetetlenül felgyorsult minden. Ma már a pénz nem a reál szférában keresi a helyét, hanem információ formájában száguld a Föld egyik pontjától a másikig, követve az egyedül megváltoztathatatlan (vagy annak tűnő) életciklust: mikor kel fel a nap és nyit a tőzsde. A befektetéseinket olyan nemzetközi vagyonkezelők forgatják, akik akár napon belül is áthelyezhetik azt kínai bankrészvényből chilei rézbányába, vagy amerikai CFD-ből orosz vállalati kötvénybe.
Az én véleményem az, hogy a pénzügyeink kezelését ne bízzuk másra, fokozatosan tanuljunk. Ez azért is fontos, mert kellő ismeretek hiányában azt sem tudjuk eldönteni, hogy amit választunk, az valóban az-e aminek látszik.
A tudást semmi sem pótolja
Még a pénz sem.