
Van pénzem!
Szerző: Dani
Katinak sosincs pénze, folyamatosan erről panaszkodik. Ő az, akinek mindig le van merülve a telefonjáról a pénz, akinek a pénztárcájában némi apró, és egy-két ezres figyel… Igazából rosszul is érzi magát, ha több van benne. Az az egy-két ezer forint pedig gyorsan elfogy, olyankor mástól kér (kölcsön). Pedig Kati nem keres rosszul – valamivel ugyan az átlag alatt, de ez még nem lenne ok arra, hogy ennyire szegény módjára éljen.
Az igazi ok az, amikor Katinak “van pénze”. Ilyenkor végre kiélheti magát: Ruhákat vesz (hiszen annyit nélkülözött, hogy most már megérdemli), elmegy szórakozni (kedvenc helyét sajnos csak ilyenkor engedheti meg magának, mert egyébként “nincs pénze”), vagyis azt is mondhatjuk, két kézzel szórja a pénzt. A “van pénze” korszak nagyon rövid, két kézzel szórva szinte bármennyi pénzt el lehet költeni – bár Kati nem keres óriási összegeket, azért egy kiegyensúlyozott, takarékos életvitelhez eleget. Fizetés után eltart ez egy, néha akár két hétig is. De aztán megint jön a “nincs pénzem” korszak. A biztonságos “nincs pénzem” korszak.
Kati (úgy tudja) azt szeretné, ha több pénze lenne. Bárcsak jobban keresnék – hajtogatja – dehát ma Magyarországon ez lehetetlen. Ki kéne menni külföldre, de hát ahhoz meg nyelvet kéne tudni… És ezzel végzett is a gondolatmenettel. Kati nem veszi a fáradságot, hogy megtanuljon egy idegen nyelvet (különben “sincs pénze” rá…), se arra, hogy utána nézzen, milyen lehetőségek vannak. Marad Katinak a sopánkodás (amúgy jó magyar szokás szerint).
Kati problémája valójában nem a pénz hiánya… Adjunk csak Katinak kéthavi fizetésnyi összeget, hogy legyen végre pénze! Kb. egy-két hónap, és ugyanott lesz, ahol eddig… Ugyanis Kati szereti, ha “nincs pénze”. Nem tud róla, de valójában ekkor érzi magát jól. Sajnáltathatja magát, és akkor barátnői megértően figyelnek rá, foglalkoznak vele, együtt bosszankodhatnak a “magyar valóságon”. Megkapja azt a figyelmet, amire mindig vágyik. De ha “van pénze”, akkor hogyan sajnáltassa magát? Hogyan kapjon figyelmet? Hát verjük el gyorsan – szól Kati tudatalattija, és akcióba lendül… – De csiiini ez a ru-haaaa! – gondolja Kati, és mivel most “van pénze”, már nyúl is a pénztárcájáért…
Dani
Tags: pénzkezelés, van pénzem


2010. szeptember 12. 21:34
Szia Dani!
Ezzel a jelenséggel egyre többször találkozom mostanában. Nagyon találónak érzem ahogy összefoglalod. Vásárlásfüggőkké váltunk, lassan a tárgyak képezik a legnagyobb örömforrást:( Ezt a szenvedélyt talán fel lehetne cserélni más érdekes és főképp értékes dolgokkal. Lehet, hogy csak álmodozom…?
Üdv.: Ildi